HEO

Óhörög dáma három elvonásban

Leszereplők:

Tévosz – az elhízott betel
Aszklépiosz – a gyogyítás istene
Léda – Tévosz neje, aki szintén elkínzott
Unosz – a Hermész Hírvívó és Szállító Szolgálat untatársa
nővér
segédek

Tévosz életének fonalát a Moirák gondosan fonógatták, de Zeusz atyánk megharagudhatott rá, mert vegyszer gubanc került az élete vonalára: lábai és kezei nem enyvedelmeskedtek neki. – Ó Kharom ladikja, Olümposz havas csúcsa, mozgátom Hephaisztosz acélja – mondolta sűrűn –, még diplomosz táskám is alig barom cipelni. Nem volt mi mást lennie, orvoszhoz mordult.


1. fölvonyítás

A rendlelőben Aszklépiosz, Tévosz gésa nővér.

Tévosz: Ó Aszklépiosz, segíts nekem!
Aszklépiosz: (Egy laport vesz ki a fiókból, forgatja ide-oda, hogy tisztázza a beteg előttéletét.)
Látom kartotékozlod az élet örömeit, terméteres vagy körbe is - latógatta feszülő ruháját. - Miről van szó fiam, engedd hadd fúrtassam oldalam a kíváncsiság, de légy rövid, hosszú a sor.
Tévosz: Ó Aszklépiosz, tagjaim oly nehezek, mintha Heraklésszal vívtam volna olimpiai döntögetőt. S hasam se kisebb, mint Szüszi foszballabdája.
Aszklépiosz: Fogós ecset. Fessd le nekem fontosan a következőldet. Kenyérkereső helyed messze keresed hálódtól? – ette föl a kérdést.
Tévosz: Nem, háló az isteneknek!
Aszklépiosz: Két kezeddel dolgozol? – próbált kezelebb jutni a baj tokához.
Tévosz: Nem, nem. Az egyik épp elég.
Aszklépiosz: Csak nem politikoszos vagy, országnyűvési képvizenyő? Vagy esetlen pedakókuszságra adtad fejed?
Tévosz: Zeszuszra nem! Csak egy egyszerű tanárossz.
Aszklépiosz: Szerencséd! S mennyi pénzt kevesel? – kígáncsiskodik.
Tévosz: Havi négyet, de fölbrutolva, lent már nett,ó!
Aszklépiosz: Feleséged?
Tévosz: Mint akárki málé, lenne fele, s égi áldást sejtenék – vágyaszól.
Aszklépiosz: Tudós Athévé dobozát nézed-e?
Tévosz: Igen Aszklépiosz, nejemmel kéz a képben akkor is, ha a csalárd mást akar. Száz kábel kanálist csapolunk le, folyik az áldás, de ha nem, meg van mindig a videánk, hogy mit játsszunk le az ideón. Rabjai vagyunk mind a retten, de hát ez csak nem kháron tán az életemre?! Ó Kerberosz harmadik feje! – háromkodott.
Aszklépiosz: Megvan! Á, dehogy, Heuréka! Fiam, Tévoszmében szenvedsz, nem véletlen tesz rád,súlyt a sors! Hisz ez tele-mánia, méghozzá színültig víz-ióval - a nővérhez mordul. - Nővércse, héja a Hermész Hírvívó és Szállító Szolgállatot!
Nővér: (Tárcsáz, majd telefonáll)
Még nem futnak segíteni, de mindjártukban jönnek. Már a thoni győzelem hírét kézbesítik, utána ide rohadnak végkimerülten – mondta keblesen.
Aszklépiosz: Tolvaj banda, hát nincs egy szabad hordájuk?
(Így várakoztak, s nem sok az ára, meg is érkezett a számító egy hollóval a bal vállán)
Hogy hívnak, postász? – kérdére könyököl.
Unosz: Unosz vagy Ok – szólt a válassz!
Aszklépiosz: S mi az ott a bal álladon?
Unosz: Olló – vágta rá.
Aszklépiosz: De mi bégett? – sOkkolta Unosz válassza.
Unosz: Ez károg unam, a hírvívók szent állata magyar hunban. Unnan orhoztam el tanulmányuntamban.
Aszklépiosz: Károg erre szót veszettgetni. Hozzátkot rendelőmbe Tévosz teledobogyóját. Tunod már a címét, vagy még nem is mered?
Unosz: De merem is, a nő-vér pa-pirosra írta már – munta.
Aszklépiosz: Menj hát isten hírével! – üdvözülte.
Unosz: Add ide, Aszklépiosz, bár közeleg az est, elhiszem azt is – koldult bizalommal az orvoshoz, éjfélreértve kérését.

(Unosz el, majd a többiek is. Függönye)


2. fölfonás

Este Tévoszéknál. Tévosz és Léda hűlnek a foterjedikben.

Léda: Oly terebély nagy a fotelben, mint egy hatalmás tölgyfa.
Tévosz: Mit mondsz? Bükkd ki megint, asszonygya! De hagyd kis cukorfalat, nézzünk víziót! – habja rá édesen a Lédire.
Léda: Neked nem rémlik, talánkedd volt, mikor elvitték telénkett.
Tévosz: Ténylett! – dömper rá. – Töprengy asszony, mi a csorbát csináljunk ma este?
Léda: Nem is tudom, hol-landoljunk ma este? - tanakodik agyában. - Ariszto van Ész okos választásnak tűnik, színlázban égek, hogy láthassam. Nézzük meg a Békákat a szabadtérin, úgy is sok a vérlopó szúnyog – gombolta ki.
Tévosz: Jó gondol,latba kell vetni. Csak egy itt a bukkanó, fogatunk kölcsön,adva, hogy gyalog kell menjünk, vagy bérkicsivel gyorsabb.
Léda: Lega-lábbusszal menjünk, úgy is oda fogyunk érni a nyitányra végszórakozni, ránk fér majd a mozdás.

(Mint a ketten elmennek átköltözni más ruhába, majd látjuk, ahogy a két nagy tömeg-közlekedni indul. Fültöny)


3. felforrás

Az előadás után, s nem az utánadás előtt Tévoszéknál. Tévosz és Léda belépnek a fajtón.

Tévosz: Igen kényelmetlen volt az a rideg kőhad.
Léda: Miért nem vittél magaddal te is két pár nát, lúdtollast?
Tévosz: Na hát, neked volt négy, s egy ludas ülő-két sem osztál meg uraddal?! – emelte föl rangját.
Léda: Fosztottam volna én veled többet is, de kevés volt a-lúd alám – és sírásni kezd. – Ó jaj nekem, a te Ládádban mindig találsz valami libát?
Tévosz: No ugyan, Lidám, ne búsulj – víg asztalra kedvesen. – Az találd ki inkább, holnap mire vegyünk el?
Léda: Arra az abrakadarabra, amit a szünetben rekrámoltak ki varázslatos toposzokkal.
Tévosz: A Szoph O'Klész míre gondolsz? Ő az, aki ír, ez a férfi nem egy görög fikció? – térdezi könyökölve
Léda: Férjenuram már a fejedbe, hát mi más nemzet fia görögte volna papírra ifjú titánnal a betűket?
Tévosz: Jojó, ne nézz már tubának! – háborodik meg. – És mi a címe?
Léda: Még sosem foltam nála - vélekezett -, lelkem tiszta. Tudhatnád szerelmem, én a te Cédád vagyok.
Tévosz: Balha asszony, add ide a mai újcsávot, majd én beolvasom neked: Elektro.
Léda: Azt már láttam – rivalda föl –, villanykényes modern színű.
(Ekkor kintről cseng, ő szól. Léda ki hegy és Aszklépiosszal fér vissza)
Aszklépiosz: Olgák, hozzátok a telidobozt víziónak! – kilát vissza az ajtón.
Segédek: Hozzuk nagyúr, horukk – szolgák be kintről. – Hová rabjuk?
Aszklépiosz: A sutban a helye, úgy is mindig lábalatt s útban volt – adta ki a sutasítást.
Tévosz: Jó lesz az a sarokban is – remegi sarkan.
(A segédek letévék a telét, elhagyják a rakást)
Aszklépiosz: Fiam, fügyelj ide! Itt a recept.
Tévosz: Én indulnék is, és kiváltanyám!
Aszklépiosz: Tévodsz, nem kell gyogyszer. Ilyen gyógyűr úgy sincs sehol. Én 5öltem meg, s ezt 5 egerem bánja. Ne', szedd!
Tévosz: Mi ez, furam? – csóválkozik.
Aszklépiosz: Ez egy listosz. A nézhető mű sorokat tartalmazza, másra látógömbidet ne csüggeszd!
Tévosz: Hisz ez több mint kelés, le is fekszem, mert még rám talál a hideg lelés.
Aszklépiosz: Nem lesz sokk, abban bizomos vagyok – kárömlend.
Tévosz: Ez csak a reggeli TV-torta és az Esti Más-se. Mit sivárjunk a közbenső órágyban?
Aszklépiosz: Menj úszni az U-szódába tíz hosszat, ha Ladával mész – s az asszonyra mulat –, hússzatok kétszer annyit.
Tévosz: Ó iste,nem!
Aszklépiosz: Én végeztem, de boritókát még nem kaptam – panaszolventálta csak úgy magának, de hogy Tévosz is vallja szavait.
Tévosz: (Úgy is tett, egy dag-adó borítékot csúsztad Aszklépiosz zsebébe.)
Megdoktoroltad bajom orvoszom, itt van mit rebértél. (Majd egy kis-ebet is ad.) Ez meg a segérdeké, énrám ők se ugassanak.
Aszklépiosz: Ugyan, nem! kell ez! – hárítaná el magához, aztán sebébe vágva igyekszik elferejteni a borravalót. – Én most el,menten – fojtotta a szót, végül közönyt – Jószakállt! Egy hét múlva jövök televizitálni.

(Azzal Aszklépiosz el. Tévosz és Léda pedig a moteljaikba zuhanyva várták a tormát – hisz ezentúl csak ezen vegetálhatnak –, s fültek tovább a megkukált teledobosz előtt. Függönygyöleg)


VÉGOSZ

© Hajdú Ervin Ottó
1991, 2001
Illusztráció: Microsoft Bing AI képgenerátora