HEO

- No, végre itthon, nyugiban! Itt az ideje ma is hsz-elgetni egy kicsit. Csak az a baj, nem tudom, hogy mihez szóljak hozzá. Valami olyan posztot kellene keresnem, amihez nagyon értek. Bár aránylag mindenhez nagyon értek. Ja, és jó sok lájkot kellene begyűjtenem. Mondjuk az se baj, ha utálnak, mert magamnak úgyis tetszeni fogok, mint mindig. És jó sok lájkot is fogok rám nyomni. Mint mindig. Ha kell, még regizek is egy párat... De tényleg, mihez szóljak hozzá? Te mit hsz-elnél?
- Hogy én? Engem kérdezel?
- Hát kit kérdeznék!? Te vagy itt velem, mindig.
- Én ma nem akarok hsz-elni. Semmi kedvem hozzá.
- Ne csináld már, tegnap se volt! És ha szépen megkérnélek? Választhatsz te témát, rendben? Politika, sport? Mi legyen? Olvastam egy Forma–1-es cikket, ott jól beleköthetnénk az adminba megint. Max bannolnak egy időre, dehát annyit megér, nem?
- Nem lehetne, hogy ma végre egyszer én válasszak? Állandóan csak ti nyomultok. Az orchideás csoportba egy új tag felrakott egy cymbidiumot, amiről azt állítja, hogy...
- Ez most komoly?! Cimbi micsoda? Állandóan ilyenekkel jössz! Nehogy már műkedvelő háziasszonyokkal álljunk le vitatkozni?
- Higgyétek el, ott is lehet hergelni a népet!
- Oké, ezt most tényleg hagyjuk, ne idegesítsd már fel a másikat! Keressünk valami izgalmasabbat, valami komolyabbat..
- Ja, mert a Forma–1 az komoly. Le se tudjátok helyesen írni...
- Befejeznéd, kedves nyelvtannáci barátunk? Az epés megjegyzéseid tartogasd későbbre! Tehát akkor: kertészkedés majd hétvégén, most pedig csapjunk bele valami igazán zaftosba!
- Jó, mégis inkább beszállok! Aztán valami idiótaságot csináltok, amit soha le nem mosok magamról.
- Szuper, fogjunk is hozzá! Neked mindig van valami jó kis riposztod, ötleted, csak találd ki, hol kezdjük, és ha nincs kedved, majd én közzéteszem.
- Ötletem persze hogy van, ám akkor azt megírom én magam, és nem te az én nevemben.
- Oké, akkor írd te az én nevemben, ezen nem veszünk össze. Megadom a jelszavam, beléphetsz vele.
- Egye fene, tőlem mehet a te neveddel, majd figyelek a stílusra, nehogy nagyon elüssön, és a végén még valaki kiszúrja. Azt ugye mondanom sem kell, hogy várom majd a lájkokat!
- Ne hülyéskedj, a saját hsz-emre?! Tuti megy a tetszik!
- Küldhetem én az elsőt? Legalább lájkolásban legyek jó nektek...
- Én meg tuti, hogy lehurrogom majd!
- Mi van? Te már megint mit keresel itt, téged senki sem kérdezett! Ki fogunk tiltatni, ha nagyon ugrálsz!
- Jelentünk páran, aztán megnézheted magad. Egyáltalán, őt ki kérdezte?
- Senki, de mindig beledumál. Persze sose szól hozzá semmihez, de az észt nekünk, azt tudja osztani.
- Egyszerűen nem értem, ez miért kekeckedik folyton velünk?
- Mert unalmasak vagytok, sablonosak, ugyanazt nyomjátok egyfolytában. Néha már össze is lehet titetek keverni.
- De mi legalább hsz-elünk, megdolgozunk a hírnevünkért.
- Én is írnék, ha hagynátok rá egy kis időt.
- Időt, oszt mire?
- Hát hogy befejezzem. Már lassan kezd összeállni a teljes szöveg.
- Miféle “teljes szöveg”? Mi hozzászólásokat írunk, nem valamiféle novellákat!
- De én egy komolyabb bejegyzést...
- Bejegyzést?! Na persze!
- Meg hogy komolyabb?! Hallod?! Jó duma, dehát az nem mi vagyunk!
- Dehogynem, mi ‘az’ is vagyunk. Hadd írjam meg, majd sietek. És akkor nem is fogok nektek hurrogni. Ti meg hsz-elhetitek holnap, amit írok.
- Hm, részemről oké, próbáljuk meg! Ilyet még úgysem csináltunk. Kell a jelszavam?
- Nem, már megvan. A múltkor ideadtad, mikor egyszer én hsz-eltem egy hsz-ünket.
- Nem igaz! Az te voltál? Te meg odaadtad neki is a jelszavunkat? Ez már egy kész kupleráj. Írogatjuk egymás helyett a hsz-eket, saját magunknak. Őszintén mondom, kezdek megzavarodni.
- Az jó, már azt hittem, csak én, de így sokkal könnyebb elviselni. Közösen.
- Ja, végtére is ez itt egy közösségi oldal.
- Melyik?
- Hogyhogy melyik? Hát ahol most vagyunk éppen.
- Érdekes. Én azt hittem, hogy ez csak az enyém...

- Jenő, szakadj már el a számítógéptől, kész a vacsora!

© Hajdú Ervin Ottó
2011