HEO

- mikrotargetálás - A Facebook a felhasználók telefonján keresztül figyeli a magánbeszélgetéseket, és az elhangzott kulcsszavakat rögzítve jelenít meg ugyanazon felhasználók számára célzott hirdetéseket, így végezve mikrotargetálást.

A hőség perzselő volt, ezen a nyáron már nem először. Afrikai meleg, az utcákon délidőben alig lézengett valaki, Kovács is csak azért hagyta el légkondicionált irodáját, mert kizárólag ilyenkor, ebédszünetben tudta intézni privát ügyeit. Egy csomag érkezett a nevére, és a csomagautomata pár perc sétára volt csupán munkahelyétől.

Beütötte a kódot, kinyílt a hozzátartozó rekesz ajtaja, ő pedig kivette a kartondobozt. meg sem nézte, mi van benne, csak rutinból megrázta kicsit, súlyra mindent rendben talált. Egy könyv volt az Gizinek, nagy gond nem lehet vele. És azzal már indult is volna vissza, mikor a háta mögül valaki a nevén szólította:
– Helló, Kálmán, ne siess már annyira! – mire Kovács megfordult, és középiskolai osztálytársát találta maga előtt.
– Béla, a mindenit! Hát szia! – és örömében át is ölelte régi barátját. – De rég láttalak, van vagy egy éve, hogy utoljára beszélgettünk. Hát te, mi van veled?
– Csomagért jöttem én is, ide szoktam kérni, ez van hozzánk legközelebb.
– Akkor akár találkozhatnánk sűrűbben is, mert én meg itt dolgozom nem messze, kb. fél éve. Mondjuk nem sokat járok ide, általában a céghez rendelek mindent, de most az egyik kolléganőnknek vettünk egy könyvet ajándékba, és nem akartuk, hogy véletlen pont ő vegye át – majd érdeklődve folytatta: – És te? Te mit kaptál?
– Én a feleségemnek rendeltem egy parfümöt, az jött meg épp. A hétvégén lesz Trudi születésnapja.
– Ne mondd már, hogy te ilyen profi vagy, hogy magadtól tudod, mi kell neki? – képedt el Kovács. – Én egyszer vettem Katicának parfümöt, de azon nyomban vissza is küldött vele a boltba, egy üres üveggel egyetemben, hogy ‘ilyet vegyél, ni’!
– Nyugi, én se magamtól vagyok ilyen okos - nevette el magát Béla –, hanem a múltkor ott volt nálunk a barátnője, és pont erről az izéről beszélgettek. Hogy ez valami új illat, meg hogy már szagolta a plázában, és most ez a kedvence. Én meg csak néztem ki a fejemből bambán, képzelheted, mennyire fogott meg a téma – majd folytatta –, de mit ad isten, tíz perc múlva, mikor a barátnője elment, és én elkezdtem a telefonomon facebookozni, az első bejegyzések között dobta fel ezt a hirdetést. Pedig soha a büdös életben nem kerestem ilyen pipere cuccokat, oszt mégis. De épp jókor: születésnap megoldva! – mosolygott kajánul.
– Nincs ebben semmi különös, így már én is jártam nem egyszer. A Facebook már csak ilyen: lehallgat téged, aztán meg nyomatja neked a beszélt témához kapcsolódó hirdetéseket orrba-szájba. Szóval, ha legközelebb a telefonod mellett a birkanyírásról beszélgetsz, ne lepődj meg, ha hajnyírógépek lepik el a hírfolyamod.
– Nem mondod! De lehet egyáltalán ilyet? Ez szabályos? – horkant föl hirtelenjében. – Már úgy értem, személyiségjogilag. – Közben karon fogta Kovácsot, és elindult vele, el az automatától, mert volt, ami jobban érdekelte, mint Zuckerberg ármánykodásai. – Gyere csak, menjünk már oda az árnyékba, ha ráérsz még egy kicsit. Kérdezek még valamit, ha már így összefutottunk,

Azzal átmentek az utca túloldalára. Szemközt egy kis park terült el, hűs megnyugvást nyújtó fákkal, üres padokkal. Kovácsnak volt még bőven ideje az ebédszünetből, a napja se volt olyan sűrű, ezért gond nélkül követte barátját.

– Az ősszel lesz az osztálytalálkozónk, de ezt biztos te is tudod, gondolom, neked is írt a Jolán. De tudsz erről valami pontosabbat is? Jó lenne tudni, mikor lesz, mert Trudival mennénk el egy hosszú hétvégére. Emiatt két hete fel is hívtam Jolánt, nem is egyszer, de úgy néz ki, mindig rosszkor. Hol kinyomott, hol röviden felvette és ígérte, hogy visszahív, de aztán semmi. Neked van valami infód? – közben már beljebb sétáltak a parkba, leültek az egyik padra. Érezhetően jobb volt itt a klíma.
– Tudod milyen Joli, szétszórt, mint mindig – válaszolt Kovács. – Nem is tudom miért ő szervezi a találkozót?
– Talán mert más még ennyire sem lenne képes – nevetett újból Béla.
– Igazad van, így végiggondolva, lehet mégis ő a legalkalmasabb erre – helyeselt Kovács. – Szóval sokkal többet én sem tudok, Joli nekem is írt, de csak annyit, hogy idén esedékes, és hogy a részletekkel később jön. Ja, még annyit, hogy… – ebben a pillanatban megcsörrent Béla telefonja.
– Bocsi, ne haragudj, csak beleszólok. – Azzal előkotorta táskájából a telefont, elővette tokjából, és meglepett arccal mutatta a hívót barátjának: a Jolán volt az!

Béla kihangosította a készüléket, hármasban megbeszéltek mindent. Azután a park madarait nézték csöndben, amint a kis szökőkútban fürödtek, vidáman fröcsögtetve a vizet.

– Te Béla, nem furcsa kicsit ez a véletlen? – kezdte elgondolkodva Kovács. – Két hete ígérte neked Joli, hogy keresni fog, és erre épp most hív vissza, amikor róla beszélgetünk?
– Hm, ez tényleg érdekes, mintha csak kihallgatott volna bennünket a Jolán…
– Vagy lehet, nem is ő… – kezdte lassan. – Épp, mint ahogy a Facebook is lehallgat minket, és aztán ahogy gyorsan fel is dobja nekünk az odapasszoló hirdetéseket, Jolit is olyan gyorsan dobta föl nekünk a … – és itt megakadt egy lélegzetvételnyi szünetre – sors. Joli is idepasszolt... – és egyre mélyebbre merült saját gondolataiban. – Talán maga a Jóisten intézte így. De ő vajon milyen alkalmazást használ?

© Hajdú Ervin Ottó
2023
Illusztráció: saját montázs Michelangelo Ádám teremtése c. freskójának felhasználásával