HEO

Szeretek a vásárhelyi strand kinti meleg vizes medencéjében brűgölni úszás után. Télen talán a legkirályabb, de ilyenkor, a kora nyarat idéző tavasszal se kutya. Most viszont karbantartás alatt van a "krema", így bent az uszodában, az ottani termálmedencében lazítottam miután letudtam a napi adagom. Zárt, fedett tér, nem lehet élvezni a kinti napsütést, az áprilisi fuvallatokat, de pár percre ez is megteszi, ha a léleknek nem is, a fáradt ízületeknek épp olyan jó.

Odabent a csobogó hangos zubogása keveredett a szomszédos medence gyerekzsivalyával, az épület visszhangjaival. A hátsó fás szabad térre néző nagy, elhúzható ajtókat nyitva hagyták, hadd mozogjon valamelyest a párás levegő. Öten-hatan, ha ültünk a medencében.

Egy idősebb, komoly tekintetű hölgy jött be nem sokkal utánam a medencébe egy fiúval az oldalán. Talán a fia, talán az unokája, nem tudtam megállapítani, de nem is értem rá ezen morfondírozni, mert a hölgy - tempósan elhaladva mellettem, körbenézés nélkül, célirányosan szelve át a medencét - elkiáltotta magát:
– Legyen szíves! – a két medence között lévő úszómesteri asztalnál ülő fiatal lány figyelmét kereste, de ő meg se mozdult.
– Legyen szíves! – kiáltotta még párszor egymás után, finoman megemelt állal és fanyarul félrehúzott szájjal. Pár lépéssel távolodott tőlem, de a hangzavartól ezeket a szavakat én már nem hallottam igazán, ahogy szegény felügyelő lány sem hallhatta még. Közben a hölgy egyre közelebb ért a medence túlpartjához, fejét ekkor már rosszallóan ingatta is – hogy képzeli ez a fruska, hogy nem figyel rám! – A lány végre észrevette, azon nyomban fel is ugrott a helyéről.
– Legyen szíves becsukni az ajtót, a fiú huzatot kap! – szólt a kérésbe csomagolt parancs. A lány szolgálatkészen elindult az ajtó felé, ekkor a medence átellenes végéből ingerülten elkiabálta magát egy középkorú férfi:
– Nehogy becsukd, megáll a levegő! – a lány megtorpant.
– De igenis csukja csak be – fordult a férfi felé a komoly hölgy kimérten –, mert ez a huzat megárt a fiúnak!
– Menjen már, eddig senkit sem zavart!
– Nem megyek én sehova, be fogja csukni, ha arra kérem!
– Na ne szórakozzon már velem, takarodjon ki a medencéből, ha nem tetszik itt magának! – emelte fel a hangját a férfi, ha lehet még jobban, és ekkor egy minden jelenlévő számára kellemetlen szócsata vette kezdetét. Szegény fiatal lány meg tanácstalanul állt ott a vita közepén, két eredendően általa bölcsnek vélt felnőtt két, számára felfoghatatlan szélsősége között.

Én csak részvétet sugárzó mosolyommal tudtam bátorítani a lányt, aki ekkor odalépett az ajtóhoz, és salamoni döntéssel félig elhúzta azt.

© Hajdú Ervin Ottó
Illusztráció: People Arguing Vectors by Vecteezy