2024. március 25.
A hivatalnokné verse
Lágyan csordogál az esti szél
Messzire már a márvány tél,
Napos partokon sebesen utazunk,
Eszünk, iszunk, dalolva vigadunk.
Gondom nincs, élek vidáman,
Úrnő vagyok én e világban.
Hatalmam nagy, mindenki tőlem retteg,
Férjem a Hivatalnok Herceg!
Megkapok mindent, kaviárt habzsolok,
Át életeken könnyen gázolok,
Kezem vérben fürdik
Velőt nyelek,
Minden kínt, mi mást nevel
Én élvezek.
Én mondom a törvényt, az egy igazt,
Előnyben a gazdag, s az ki gaz!
Micsoda boldogság e földi kéj,
Hol vágyam csak tetőzi a buja éj!
Lágyan csordogál az esti szél...
Bolond az, ki nem így él!
© Hajdú Ervin Ottó
~ 1990
Paypal adomány
Támogatás
Remélem, tetszett írásom, ezért arra kérlek, hogy támogasd te is írói tevékenységem, hogy még több novellát, gondolatot, verset tudjak közzétenni honlapomon, és a tervezett nyomtatásban kiadásra kerülő könyveim is minél hamarabb elkészüljenek!